Emlékversek

„Ezt a könyvet, megnyitja a hű szeretet… és bezárj az örök emlékezet”

Ha majd rövid ruhádat a hosszú váltja fel,

Ha majd számtan helyett a szerelem érdekel,

Ha majd egy csinos fiú oltár elé vezet,

Akkor se felejts el engemet!

Ha majd ezer évek múltán összehoz a sorsunk,

Emlékezz, hogy akkor is barátok voltunk.

Ha majd ezer évek múlva legszebb vágyad teljesül,

Ifjúságod szépemléke a múltba merül.

Vedd kezedbe e-könyvet, a szeretet zálogát,

S meglásd eléd varázsolja, ifjúságod fénykorát!

Az emlékvers egy szépen nyíló virág,

Mert ha ápolják szépen, nyílik tovább.

De ha leveszed gondjaidat róla,

Elszárad, mint ha nem is lett volna.

Kis Petőfi nem vagyok, verset írni nem tudok.

Ennyit írok könyvedbe légyboldog az életbe.

Száraz ágon ül egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég.

Ha nem elég bánja kánya szálljon át, egy másik ágra.

Szedd a tavaszi virágot,

Egy csokorba össze.

Rózsát tégy és nefelejcset,

Egyet-egyet közbe.

Tekints a csokorra,

Látni fogsz a múltba.

Eszedbe fog jutni

Ki-e pár sort írta.

Légy szerencsés és boldog,

Szívemből kívánom.

Ne gyötörje szíved bánat,

Fájdalom.

Virágozzon életed, mint a kikelet.

Három csillag vezéreljen:

A HIT ; REMÉNY ; SZERETET!

Bár zord a harc de megéri a világ!

Ha az ember az marad, aki volt,

Erős szabad lelkű diák!

Mit írjak e parányi lapra,

Tán, hogy emlékezz reám?

Ha nincs nevem szívedbe vésve,

 Úgyis hiába mondonám.

Ha majd egyszer nagylány, leszel néha-néha rám, emlékezel. Ne fájjon, hogy nem találkozunk. Hisz, mint a természet mi is változunk. Lesz barátnőd ki helyettem is szeret, de azért néha-néha képzeletben ott leszek veled.

Jövök, mint a mesék hős lovagja ki a lelkedet a múltba elragadja. Eszedbe jut szép fiatal korod és szemedbe egy bús könnyet, hozok. De fordíts könyvedben egy lapot és én ismét eszedbe, jutok!

Légy szerény, mint az ibolya.

S ne büszke, mint a rózsa.

Mert a büszkeség mulandó

A szerénység állandó.

Szép virág az ibolya

Találd el, hogy ki írta

De még szebb a gyöngyvirág

Ha nincs dolgod, gondolj rám

Légy rózsa, a szépségbe

Nefelejcs az életben

Jó barátság jeléül

Vedd e verset emlékül.

Te huncut szemű kislány,

Te mosolygós kis hamis…

Minek neked emlék,

Hisz emlék vagy magad is.

„Nem elég a jóra várni,

                                                              A jót akarni kell!

                                                            Nem elég akarni, de

                                                              Tenni, tenni kell!”

„Tudd meg, szabad csak az,

Ki a látszatot lenézi,

Meg nem óvja

Nincs letagadni,

Titkolni valója.”

A nemesfém karcol,

De magán nem tűr karcolást,

A nemes szív vérzik,

 De nem sebez meg mást!

Ha majd hajad fehér lesz

S kezed reszkető

Kis unokáid között ülsz és az egyik

Egy könyvet vesz elő.

Nézd nagymama!

Mit találtam:

 Nyújtja feléd, és te

 Könnyes szemmel ütöd fel a könyv fedelét.

Eszedbe jutnak a régi jó barátok

Kinek lakása talán a sír,

Unokáid halkan mondják

Nézd a Nagymama sír.

Minden elmúlik egyszer,

Ha tovaszáll a nyár,

Fáradt szívünk visszavár.

Hajunk ezüstbe játszik,

Belepi az őszi dér.

Kislány! Az ifjúság

„Mindennél többet ér!”

Két szó van az életben:

Mindig és Soha.

Légy boldog mindig de boldogtalan soha!

Ha majd egyszer évek múltán

Fogod e lapokat

Eszedbe jut ki írta e sorokat.

Ki tudja, hol lesznek azon esztendőben

„Talán már a lombos fák között kint a temetőben!”

Ne hidd, hogy feledni foglak

A sors bármerre vezet

Neved a szívembe vésem

S a szív soha nem felejt.

Kiskertemben patakocska,

Szüntelenül azt csobogja

Légy boldog és gondolj rám

Édes kicsi…-kám/kém.

Szakíts egy rózsát

Mely örökké nyílik

Szeress egy fiút/lányt

Mely hű lesz hozzád a sírig!

„Az élet egy keringő,

Melyet eltáncolsz a sírig

De nem mindegy, hogy kivel

Táncolod végig!”

Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik,

Hulló könnyed szivárvánnyá válik.

De ahogy az évek lassan tovaszállnak

Úgy gyűlnek szívedbe gondok és árnyak.

Rövid az élet, mégis sok a könnye,

Mikor te mosolyogsz, a könnyeket töröld le.

Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,

Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.

És akit párodul rendelt az ég

Becsüld meg szépen, erősen szoríts meg kezét.

S hogyha minden álmod valóra válik,

Ezt akkor se felejtsd el:

Légy jó mindhalálig!